2. rész: A legjobb születésnapi ajándék és a találkozás

/Hope/

Végre befejeztük az Ustreamot.
-Soha többé nem fogok rátok hallgatni.-szidtam a barátnőimet mire ők csak a szemüket forgatták.
-Valld be, hogy élvezted.-forgatta meg ismét a szemét Lili.
-Nem arról beszélek, hogy nem élveztem hanem arról, hogy tudjátok, hogy mennyire lámpalázas vagyok.-mondtam durcázva.
-De csak harmincan láttak.-jegyezte meg Lora.
-Nekem az is éppen elég.-mondtam majd még egy kicsit beszéltünk, de hamar meguntuk és így bekapcsoltuk a tévét. A One Direction-ről és a Big Time Rush-ról volt szó. Gondoltam. Igaz már 5 óra hírek meg négykor voltak.
"A híres Big Time Rush és One Direction végre egy színpadon mutatkozik. A lányok többsége már nagyon várja a közös koncertet. Sőt a fiúk azt is mondták lehet, hogy turnéra is elmennek együtt, de ez még nem biztos. Egy azonban biztos. A fiúk nagyon várják már a közös munkát. Kendall a BTR front embere azt nyilatkozta, hogy az 1D-vel már a közös munka előtt jóban voltak. Hozzátette még hogy a kedvenc 1D fiúja Harry. Szerintem ezzel a Directioner-ek többsége így van. De azok se csüggedjenek akik Rusherek. Harry az 1D-ből azt nyilatkozta, hogy imád a BTR-rel együtt működni. Mint Kendall-től tőle is megkérdeztük, hogy melyik BTR srác a kedvence. Harry azt mondta, hogy mindegyik BTR srácot bírja, de ha mindenféleképpen választania kéne akkor Logan. Ezzel szerintem a Rusher-ek többsége így van. A koncert öt nap múlva lesz."
-Veszünk jegyet?-kérdezte Amelia.
-Öt nap múlva segítenetek kell kibontani az ajándékokat.-mondtam.
-Az még ráér. Négy nap múlva megvesszük a jegyeket.-döntötte el Lili. Bólintottunk majd úgy nyolcig beszélgettünk. Elalvás előtt gondolkodóba estem. El sem hittem, hogy harminc fő előtt énekeltem. Reggel gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam és megmostam a fogamat is. Lementem. A lányok már nagyban díszítették a házat a holnapi bulira.
-Azt hittem együtt díszítjük fel a házat.-jegyeztem meg.
-Neked lesz szülinapod úgyhogy írd meg a meghívókat.-adott a kezembe egy csomó meghívót Lora. Meghívtam szinte az egész sulit. A szüleimhez átmentem.
-Szia kicsim.-ölelt meg anya.
-Szia anya. Holnap szülinapi bulit tartok. Szeretném ha átjönnétek.-adtam oda anyának a két meghívót.
-Még szép, hogy ott leszünk.-ölelt meg újra anya. A szüleimnél ebédeltem. Mire hazaértem a lányok már szépen feldíszítették a házat kívül-belül.

Reggel amint felkeltem, felöltöztem. A nap hátralevő részében beszélgettünk, tévéztünk vagy pedig Twittereztünk ahol rengeteg pozitív visszajelzést kaptam az osztálytársaimtól, hogy már alig várják a nyolc órát. Öt órakor mi is elkezdtünk készülődni. Nyolc órakor megérkeztek az első vendégek. Éjfélkor már mindenki elment. Másnap gyorsan kibontottuk az ajándékokat. Jött két csomagom is. Az egyiket a nagyi küldhette. A másikat meg fogalmam sincs, hogy ki vagy, hogy kik. Kibontottam a nagyi csomagját (a nagyi Los Angelesben lakik és gazdag). A csomagban nyolc ruha volt a BTR és az 1D képével. A lányok mindig is szerettek volna ilyen ruhát. A nagyi ezt írta:

"Kedves Hope,

Sajnálom, hogy nem lehetek ott életed egyik legjobb pillanatában amikor 18 éves lehetsz. De azt szeretném ha tudnád, szeretlek. A ruhákat meg add oda a barátnőidnek. Ha belenézel a szatyorba ami még a csomagban van, találsz magadnak is valamit. Boldog Születésnapot drága kis unokám!

Aláírás: Szerető nagymamád."

Miután felolvastam a lányoknak könny lábadt a szemembe. A nagyit mindennél jobban szerettem. Jobban mint a szüleimet. Belenéztem a szatyorba és egy gyönyörű ruha lapult benne.

Kinyitottam a másik csomagot amiben egy CD és egy boríték lapult. Kivettem a CD-t.

-Nézzük meg.-sürgetett Amelia. A CD-t betettem a CD lejátszóba majd elindítottam. A képernyőn kilenc srác jelent meg. Egyből tátva maradt a szám. A BTR és az 1D fiúk néztek vissza ránk.

-Szia Hope. Reméljük most meglepődtél.-mosolygott a kamerába Harry majd Kendall folytatta.

-Azért készítettük ezt a videót, mert néztük az Unstream-ot amit a barátnőiddel csináltál. Ha belenézel a borítékba akkor négy VIP jegyet találsz benne a közös koncertünkre.-mondta majd Louis vette át a szót.

-A koncert előtt keressetek minket a színpad mögött. Várunk titeket és reméljük, hogy eltudtok jönni.-mosolyogták el a végét. A képernyő elsötétült majd a lányok elkezdtek ugrándozni. Belenéztem a borítékba amiben valóban négy jegy volt benne, a sarkában hatalmas betűkkel a VIP felírat. Már 5 óra volt így megint bekapcsoltuk a tévét ezúttal a Nickelodeon-ra. 5 óra 10 perckor elkezdődött a BTR. Fél hatkor átsétáltunk a szüleimhez ahol a lányok szülei is ott voltak. Az apák épp a tévében nézték a foci meccset az anyák pedig a konyhában voltak. Mindenki ölelkezett a szüleivel és a nem szüleivel. Ott vacsiztunk. A vacsi után felvetettük az "ötletet".

-Anya, mit szólnál ha Los Angeles-be mennék?-kérdeztem óvatosan.

-Milyen buta kérdés ez. Mindig oda akartál menni, nem? Természetesen most már elmehetnél.-ölelt meg anya. A többi anyát is megkérdeztük és ugyanazt mondták mint az én anyám.

-Ennek örülök, mert szeretnénk Los Angeles-be menni a nyárra. Lesz ott holnapután egy BTR és 1D koncert.-mondtam.

-És miből akarjátok kifizetni a koncertjegyet?-kérdezte Lili anyukája. Ekkor mindent elmondtunk az Unstream-tól kezdve a CD-ig. Hosszú győzködés után az összes szülő belement. Másnap magamra kaptam a ruhát amit a nagyitól kaptam. A szüleink kivittek minket a reptérre. A gépen felhívtam a nagyit.

-Szia nagyi.-köszöntem bele a telefonba.

-Szia Hope. Hogy tetszett a ruha?-kérdezte.

-Jaj imádom. A lányok meg azóta hálálkodnak a ruhákért. De nem ezért hívtalak. Los Angelesbe utazunk a nyárra a lányokkal csak nincs hova mennünk. Nem mehetnénk hozzád?-kérdeztem.

-Persze, hogy jöhettek.-mondta majd letettük a telefont. Elújságoltam a lányoknak, hogy most már van hova mennünk. Leszállt a gép. Fogtunk egy taxit ami egészen a nagyi gyönyörű házához vitt minket.

-Sziasztok lányok. Látom eltaláltam a méretedet.-nézett végig rajtam a nagyi.

-Igen és imádom.-öleltem meg magamat, hogy ezzel tudassam mennyire szeretem a ruhámat. Másnap a lányok keltettek.

-Ébresztő. Már egy óra.-kiabáltak a fülembe. Kipattant a szemem. Gyorsan felvettem a koncertre szánt ruhát majd végig néztem a lányokon akik a nagyitól kapott ruhákban voltak. Megcsináltuk egymás haját és sminkjét majd megkértük a nagyit, hogy vigyen el minket. Aggódott értünk, hogy, hogy fogunk hazajutni, de megnyugtattuk, hogy tudjuk az utat és majd megkérjük a srácokat, hogy kísérjenek el minket. Kiszálltunk a nagyi BMW-jéből és elindultunk a bejárat felé.

-Ácsi, meg kell várni a koncert kezdetét.-állított meg minket a nagydarab biztonsági őr. Felmutattuk a jegyeket majd bocsánatot kérve beengedett minket. Az öltöző előtt megálltunk. Éppen a kilincsre tettem a kezem, de nem mertem lenyomni.

-Hihetetlen, hogy nem merem lenyomni.-mondtam, de a lányok megtették helyettem. Lili lenyomta a kilincset, Amelia meg belökött az ajtón. Szó szerint beestem. Még szerencse, hogy két erős kéz megfogott mielőtt pofára estem volna.

-Jól vagy?-kérdezte a kezek tulajdonosa.

-Persze.-dünnyögtem. Feltápászkodtam és megláttam azt az illetőt aki elkapott. Belenéztem a barna szemeibe amitől lányok ezrei el tudnak olvadni köztük én is. El sem hiszem, hogy Zayn Malik kapott el. A pillanatot halk puffanás zavarta meg. Hátrafordultam és a lányok a földön feküdtek ájultan. Leguggoltam melléjük és gyengéden pofozni kezdtem őket.

-Jól vannak?-kérdezték a srácok.

-Persze csak azért ájultak el, mert odavannak értetek.-mosolyogtam.

-És, hogy akarod őket felébreszteni?-kérdezte Harry.

-Bízzátok rám. Viszont bújjatok el, hogy megtudjam nekik magyarázni, hogy legközelebb ne ájuljanak el.-feleltem. A srácok elbújtak majd nagy nehezen sikerült felébresztenem a lányokat.

-Olyan furcsát álmodtam.-mondta Lili.

-Az nem álom volt. Tényleg itt vannak.-mondtam.

-És hol?-kérdezte Lora.

-Elbújtak. Ha megígéritek, hogy nem ájultok el akkor előjönnek.-mondtam.

-Oké megígérjük.-nyöszörgött Amelia.

-Remek. Srácok előjöhettek.-mondtam mire az említettek előjöttek. Láttam Lilin, hogy már megint az ájulás kerülgeti. Harry segített Lilinek, Louis Lorának, James meg Ameliának feltápászkodni. Szóltak a srácoknak, hogy 5 perc van kezdésik így menniük kellett. Mi követtük őket. A koncert végén hátra jöttek. Elbeszélgettünk majd a srácok hazavittek minket. Halkan bementünk a lányokkal, hogy a nagyit ne ébresszük fel.

1. rész: Kezdetek

Sziasztok. Az én nevem Hope és Minnesotában élek. Nem szeretek itt lakni, mert itt hideg van. Most biztos azt kérdezitek, hogy akkor miért nem költözök melegebb helyre mondjuk Londonba vagy Los Angeles-be. Hát azért, mert minden ide köt. A barátaim, a családom. Egyszóval minden. A legjobb barátnőimmel lakok együtt a szüleimhez közel. Lili, Amelia és Loraya. 17 éves vagyok, de nemsokára 18. Azaz egy hét múlva. Mindenki azt mondja, hogy alig várja a tizenhatodik születésnapját. Hát én pont, hogy a tizennyolcadikat várom. A barátnőim közül én vagyok a legfiatalabb. A szülinapom előtt két nappal a lányokkal úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy Ustreamot (bár én ellenkeztem).
-Helló mindenki. Én Lili vagyok. Ők Amelia, Lora és Hope aki holnapután lesz 18 éves.-kezdte Lili majd Lora átvette a szót.
-Hope nagyon jól tud énekelni. Akarjátok hallani?-kérdezte a harminc fős nézettségünktől. Lefagytam. Én nagyon lámpalázas vagyok. A bulikat szeretem, de a közönség előtt fellépést nem. Ezért irigyeltem a híreseket. Annyi ember előtt fellépni. A példaképeim a One Directon és a Big Time Rush akikért a lányok odavannak. Én csak irigyelem őket. Az viszont igaz, hogy szeretem a zenéjüket. Mindennap az egyik együttes tuti, hogy szerepel a tévében.
-Lányok, én nem énekelek.-suttogtam oda a lányoknak, de őket nem érdekelte semmi. Sorra olvasták a kéréseket, hogy mit énekeljek. Tehát a lányok választás elé kényszerítettek. Vagy éneklek, vagy éneklek. Vagyis nem volt mit tennem énekelnem kellett. Az első szám amit énekelnem kellett volna a BTR-től az Intermission. Hát belekezdtem. De nem tudtuk, hogy valahol Los Angeles és London között olyanok is figyelnek minket akiket nem is sejtettünk.

/Zayn/

-James, add már vissza a laptopomat.-szóltam rá James-re már nem tudom hanyadszorra.
-Egy pillanat. Ó ezt nézzétek.-mondta James. A többiek felálltak és odamentek a laptopomhoz. Egyedül én ültem még mindig a fotelben. A többiek mind rám néztek. Én megforgattam a szemem és én is odamentem Jameshez. James éppen Ustreamokat nézett. Az egyiken négy lány volt és az egyik énekelte Jamesék számát.
-Most pedig a többség a One Direction I Would-ot kéri.-mondta az egyik lány majd a másik újra énekelni kezdte a mi számunkat.
-Hm, nem is olyan rossz.-jegyezte meg Kendall. James utána nézett a lánynak és kiderül, hogy Hope-nak hívják és holnapután lesz a születésnapja.
-És ez mind semmi.-folytatta James.-Minnesotában élnek mind a négyen.-mondta mivel ők is onnan jöttek. Hirtelen mindenkinek felcsillant a szem kivéve engem.
-Arra gondoltok amire én?-kérdezte Louis.
-Nem, nem arra gondolunk. Haver mégis honnan tudjuk, hogy mire gondolsz?-kérdezte nevetve.
-Azt hittem, hogy gondolatolvasók vagytok. Na mindegy mi lenne ha meglepnénk ezt a lányt?-tette fel végre a kérdést. Mindenki bólogatott kivéve én. Mindenki rám nézett és így képtelen voltam belemenni. Még megbeszéltük, hogy, hogy lepjük meg és, hogy mivel majd elkezdtük az ajándékot.